harminckettedik fejezet
Mia az ágyon ült, Gabe egyik pólójában, amely majdnem a térdéig ért. Gabe zuhanyozott, ő pedig feszülten várt rá. Közben azon gondolkodott, mit mondjon neki. Még benne is kavarogtak az érzések. Nem akart semmi olyasmit mondani vagy tenni, amit később megbánhat.
Összeszedte a bátorságát, és kész volt szembenézni Gabe-bel. Nem ultimátumot akart adni neki, csak tiszta vizet önteni a pohárba. Kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Gabe kilépett rajta a derekára csavart törülközőben. A haja nedves volt, eszményien kidolgozott felsőtestén vízcseppek csillogtak. Lélegzetelállítóan szexis volt.
A törülköző lehullott a derekáról, mikor a bőröndjébe nyúlt, hogy kivegye az alsónadrágját. Mia megcsodálta formás fenekét, és mikor megfordult, a farkát, mely még nyugalmi állapotban is vérforralóan izgató látvány volt.
Mia elfordította a tekintetét. Szégyellte, hogy ilyen szemérmetlenül bámulja, és nem akarta, hogy bármi is elterelje a figyelmét a mondandójáról.
Mikor Gabe az ágyhoz jött, Mia visszatartotta a lélegzetét, és előredőlt. Ha most nem kezd bele, sosem tudja kimondani azt, ami a lelkét nyomja. Jobb, ha most megteszi, akármilyen ügyetlenül is tudja megfogalmazni az érzéseit.
– Gyűlöltem a tegnap estét – bukott ki belőle remegő hangon.
Gabe egy pillanatra becsukta a szemét, és megállította a mozdulatát, amellyel be akart bújni Mia mellé az ágyba. Ehelyett leült az ágy szélére, hogy egy kis távolságot hagyjon kettejük között.
– Tudom – felelte halkan.
Mia folytatta.
– Utáltam, hogy az a férfi hozzám ér. Tudom, mit írtam alá, Gabe. És tudom, hogy korábban azt mondtam neked, hogy nem lenne ellenemre, vagy legalábbis eljátszottam a gondolattal. De már nem akarom, hogy bárki más hozzám érjen. Úgy éreztem, hogy meggyaláztak.
Bemocskoltak. És soha többé nem akarok így érezni kettőnkkel kapcsolatban.
– Nem, szívem, dehogy – suttogta Gabe. Az arckifejezése kétségbeesett volt, tekintetébe kiült a rémület.
– Nem érdekel, mit mond ki a szerződés – bökte ki Mia rekedt hangon.
– De ezt többé nem csinálom. Az egyetlen férfi, aki egyáltalán rám nézhet, egyedül te lehetsz. Senki más, akinek kedved szottyan kölcsönadni a játékodat.
Gabe torkából fojtott hang szökött ki, de Mia felemelte a kezét, hogy hagyja végigmondani, amit akart. Nem engedhette, hogy félbeszakítsa most, amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy ezt kimondja.
– Soha többé nem teszem meg – jelentette ki Mia, és határozottan rázta a fejét, hogy nyomatékot adjon szavainak, és Gabe tudja, hogy ezt véresen komolyan gondolja.
– Tudom, hogy belementem ebbe, amikor aláírtam a szerződést, de nem akarom. Soha többé. Minden percét gyűlöltem. Ha valaha is újra megtörténik, én végeztem veled. Elhagylak, és engem többé nem látsz.
Gabe már nem tudta tovább türtőztetni magát, és megölelte Miát. Olyan erővel préselte a mellkasához, hogy levegőt is alig kapott.
– Úgy sajnálom, Mia! Annyira sajnálom! Soha többé nem fordul elő. Soha! Soha nem érhet hozzád senki más. Istenem, én is gyűlöltem minden percét. Már közbe akartam lépni, mikor meghallottam a kiáltásod, a félelmet a hangodban, és hogy nemet mondasz.
Megesküdtem neked, hogy ennyi kell csak, és megállok. Aztán az a rohadék megütött, mielőtt odaérhettem volna hozzád. Istenemre mondom, ezt sosem fogom megbocsátani magamnak. Soha! Iszonyúan bánom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, és hagytam, hogy az a szemétláda olyasmire kényszerítsen, amit nem akarsz.
Gabe teste rázkódott. Felindultan simogatta Mia hátát. Aztán eltolta magától, a kezébe vette az arcát és komolyan nézett a szemébe.
– Annyira sajnálom, kicsim! Nem tudom, hogy valaha is megbocsáthatok-e magamnak azért, amit tettem. Gyűlöltem, gyűlöltem az egészet!
– Akkor miért tetted?
Gabe lesütötte a szemét és elfordította a tekintetét. Keze lecsúszott Mia arcáról. Behunyta a szemét, és az arca eltorzult az undortól.
– Mert egy istenverte gyáva féreg vagyok.
Olyan halk volt a hangja, hogy Mia alig tudta kivenni, mit mond. De nem is volt biztos abban, hogy jól érti-e. Ez mégis mit jelentsen? Gabe a kezéért nyúlt, és megszorította. Aztán a szájához emelte, és belecsókolt a tenyerébe.
– Soha többé nem fog megtörténni, erről biztosíthatlak, Mia. Arra kérlek, hogy bocsásd meg nekem a megbocsáthatatlant. Igen, aláírtad a szerződést, de nem ezt akartad. Nem azt, ami múlt éjjel történt, sem azt, ami a többi éjjelen. Azt hiszem, ezzel már korábban is tisztában voltam. Tudtam, mégis engedtem, hogy az
a szemét hozzád érjen, és végtelenül megvetem magam ezért. Az én feladatom, hogy
ismerjem a vágyaid és az óhajaid, és a sajátjaim elé helyezzem ezeket. Ezt nem
tettem meg tegnap este, ami óriási hiba volt részemről.Mia egyáltalán nem értette, hogy akkor mégis miért akarta ezt Gabe? Bár beszéltek a lehetőségről soha nem feltételezte, hogy valóban meg is tenné ezt vele. Teljesen váratlanul érte az egész.
Nem tudta, mi járhatott Gabe fejében, amikor felhívta azokat a férfiakat a lakosztályukba. Amióta csak eljöttek New Yorkból, mogorva és magába forduló volt. Talán ennek is köze volt az előző este történtekhez? Netán tudatni akart vele valamit, amit nem értett? Egyáltalán, volt ennek bármi köze őhozzá?
– Annyira sajnálom, kicsim! – mondta Gabe rekedtes, bűnbánó hangon.
– Kérlek, bocsáss meg nekem! Mondd, hogy velem maradsz, és nem hagysz el! Tudom, hogy ezt kellene tenned, hiszen nem érdemellek meg. Nem érdemlem meg a kedvességedet, sem a megértésedet. De szükségem van rá! Nem tudom, hogy egyáltalán tudnék-e élni nélküle. Gabe először ismerte el, hogy többet érzett iránta, mint pusztán szexuális vágyat. Mia előredőlt, feltérdelt, és a kezébe vette Gabe arcát.
– Nem kell lemondanod róla, sem rólam – suttogta.
– Itt vagyok, Gabe. Nem hagylak el. De ebben a kapcsolatban csak mi ketten lehetünk. Te és én. Senki más.
Mia alig tudta elnyomni magában a borzongást, amely végigfutott a gerincén.
Gabe szemében felcsillant a megkönnyebbülés. Magához szorította Miát, olyan kétségbeesetten, mint egy fuldokló a mentőövet. Csókolta a homlokát, a fejét, a haját, mint aki nem tud betelni vele.
– Csak mi ketten – suttogta Mia fölébe.
– Esküszöm!
Elengedte Miát a szorításából, de épp csak annyira, hogy a homlokát a homlokához nyomja.
– Menjünk haza, Mia! El akarom felejteni ezt az egészet. Azt akarom, hogy te is el tudd felejteni, és örökre kitöröld az emlékezetedből. Tudom, hogy szörnyen megbántottalak. A szavamat adom, hogy helyrehozom, és kárpótollak mindenért.
Miát izgalommal és várakozással töltötte el az édes ígéret. Gabe úgy beszélt, mintha lenne közös jövőjük, mintha többet akart volna pusztán szexnél. Talán bolond volt, hogy ezt hitte?
Karjait Gabe nyaka köré fonta.
– Szeretkezz velem, Gabe. Tegyük emlékezetessé az utolsó esténket Párizsban.
– Ó, bébi – felelte Gabe csábítóan.
– Ma éjjel minden porcikádat kényeztetni fogom. Holnap pedig végig a karomban tartalak, míg kipihened magad a repülőúton.
???
Mia az éjszaka közepén felébredt. Pislogott, míg a szeme hozzászokott a derengő hajnali fényhez. A fürdőszobából kiszűrődő fénysugár megvilágította Gabe alvó arcát.
Szorosan az oldalához simulva feküdt, lábával átkulcsolta Mia lábát, a karját pedig áttette a derekán. Még álmában is birtokolni akarta. Mégis hagyta, hogy egy idegen férfi megérintse – vajon akkor mennyire lehetett egyáltalán birtokló?
De szemernyi hamisság nem volt abban, ahogy őszinte tekintettel, elgyötört arccal bocsánatot kért tőle. Mia még mindig nem volt tisztában az okokkal, de érezte, hogy a tegnap este valamit alapvetően megváltoztatott Gabe-ben. Talán még ő maga sem értette, mit…
Megpróbált kiszabadulni az öleléséből, mire Gabe felébredt és álomittasan pillantott rá.
– Kimegyek a mosdóba – suttogta Mia.
– Siess vissza – motyogta félálomban Gabe, és elengedte, hogy felkelhessen. Mia kiment pisilni, utána belenézett a tükörbe. A szája még mindig fel volt dagadva, és már halványan megjelent az orcáján a véraláfutás. Hogy az ördögbe fogja ezt megmagyarázni Jace-nek? Magánkívül lesz, ha így meglátja.
Carónak nagyon ki kell tennie magáért, hogy ezt sminkkel elfedje.
Minden porcikája fáradtan bizsergett, de most nem a szokásos okokból.
Gabe meglepően gyöngéd volt vele. Máskor féktelen, heves szenvedélyével teljesen megőrjítette. Ma éjjel azonban kivételesen hosszasan kényeztette. Vég nélkül becézgette, cirógatta, szeretetteljesen és odaadóan. Még mindig összevissza kalapált a szíve, és bizseregni kezdett az öle, amikor arra gondolt, milyen fájdalmasan szép volt a szeretkezésük.
Először érezte úgy, hogy ez nem csupán szex…
Tudta, hogy Gabe utána jön, ha túl sokáig váratja, ezért gyorsan visszament a hálóba, és leült mellé az ágyra. Gabe álmosan félig kinyitotta a szemét, és kinyújtotta feléje a karját. De Mia nem bújt vissza mellé, hanem leült a sarkára, és gyönyörködött a látványban. Mit nem adna érte, ha néhány napig ő fedezhetné fel Gabe lehengerlően vonzó testét! Még sosem volt rá lehetősége, mert mindig Gabe irányított.
Gabe fintorgott és feltolta magát a könyökére. Közben lecsúszott róla a takaró, szabadon hagyva izmoktól duzzadó mellkasát és hasát. Értetlenkedve nézett fel rá.
– Mia?
Hangjában bizonytalanság remegett, és félelem, ami meglepte Miát.
– Mi a baj? – kérdezte Gabe lágyan.
– Semmi – felelte Mia.
Gabe összehúzta a szemét.
– Akkor miért nem vagy még itt? – kérdezte, és arra a helyre mutatott, ahol pár perccel ezelőtt Mia teste pihent.
Mia feltérdelt, és odakucorodott hozzá. Két tenyerét óvatosan Gabe mellkasára tette, és figyelte a reakcióját.
Teste mágnesként vonzotta a kezét. Meg akarta érinteni, érezni az izmaiban duzzadó erőt, a bőre lágyságát.
– Csak meg akarlak érinteni. Szabad? – suttogta Mia félénken.
Gabe szeme éberen csillant fel a derengő hajnali fényben. Nagy levegőt vett, és robbanásszerűen kifújta, amitől beesett a mellkasa.
– De még mennyire.
Mia fölé hajolt, dús haja buján a férfi mellkasára omlott. Mélyen a szemébe nézett, a légzése felgyorsult.
– Ennél többet is akarok. Gabe a hüvelykujjával megcirógatta az arcát, aztán az ajka vonalát.
– Tégy velem, amit csak akarsz. Nem fogok panaszkodni.
– Hát jó, rendben – sóhajtott fel megkönnyebbülten Mia. Most, hogy végre teljesült a kívánsága, hirtelen nem is tudta, hol kezdje a felfedezést. Végigsimított Gabe mellkasán, a vállán, majd le a karján. Ujjával körberajzolta tökéletes hasizmait, aztán lehajolt, hogy a nyelvével tegye meg ugyanezt.
Gabe belemarkolt a hajába és a hasához húzta a fejét, hogy a szája a bőréhez érjen.
Mia a beleegyezéstől felbátorodva egyre magabiztosabban nyúlt hozzá. Lehúzta róla a takarót. Látta, hogy máris ébredezett benne a vágy. Hosszú, vastag hímvesszője kiemelkedett a sötét fanszőrzetből. Mia kéjesen csettintett a nyelvével, amitől Gabe hangosan felnyögött.
– Az isten szerelmére, Mia!
Mia átemelte a lábát Gabe dereka fölött, és ráült a combjára. Figyelte, ahogy a farka minden egyes másodperccel keményebb lett. Felágaskodott, és egészen feszes hasáig ért. Mia nem tudott ellenállni a kísértésnek, és két kézzel átfogta.
Amint megérintette, Gabe összerezzent, és sóvárogva tolta felé az ágyékát.
Mia ráhajolt, hogy megcsókolja. Gabe kemény farka ott feszült kettejük között, és forrón lüktetve préselődött a hasának. Becsúsztatta a nyelvét Gabe szájába, és érzékin körözött benne.
Izgatta, hogy meddig mehet el. Megragadta Gabe csuklóit, ahogy korábban ő is tette vele, és hátranyomta őket a matracra.
Gabe csibészesen mosolygott.
– Nocsak, a kiscicámból vad nőstény oroszlán lett!
– De még mennyire! Ma éjjel én diktálok.
– Tetszik ez az oldalad – dörmögte Gabe.
– Elképesztően beindít.
- Igazi vérszomjas tigris vagy!
– Most megnézheted magad! – felelte Mia csábítóan.
Aztán betapasztotta Gabe száját a szájával, épp olyan telhetetlenül habzsolva az ajkait, ahogy ő is tette vele már megannyiszor. Addig csókolta, míg Gabe levegőért nem kapkodott. Mia imádta, ahogy felindultan zihál.
El akarta venni az eszét, és az önkívületig izgatni. Gabe már minden izmát megfeszítve vonaglott alatta. Szeme vadul parázslott, de nem mozdította a kezét, még azután sem, hogy Mia levette a csuklójáról a tenyerét.
Boldogan engedte át az irányítást. Mia lassan végigcsókolta a mellkasát, és közben a hajával cirógatta. Érzékien végigsimított a combjain, le a térdéig, majd vissza a combhajlatáig. Aztán megmarkolta a farkát, és egy pillanatra megállt.
Felnézett Gabe-re, és látta, ahogy sóvárogva, vágytól izzó tekintettel figyeli. Elégedett mosollyal hajolt le a farkához, és kéjesen az ajkához dörzsölte. Nyelvével körözött a makkja peremén, és elidőzött azon a ponton, ahol a vastag ütőér lüktetve táplálta az erekcióját. Gabe felszisszent, és megemelte az ágyékát. Még többre vágyott a szájából.
– Istenem, Mia!
A hangja annyira elfúló volt, hogy alig lehetett kivenni a szavait. Mia magabiztosan, pajkosan mosolygott. Végre nyeregben érezte magát. Gabe szó szerint a markában volt. Kétségbeesetten kívánta, és hagyta, hogy azt csináljon vele, amit csak akar.
Ő pedig nem tudott betelni vele. Úgy érezte magát, mint aki menzesz idején beszabadult egy édességboltba.
Bekapta a farkát, és mélyen beszívta, egészen a garatjáig, majd nagyot nyelt, a torkával rászorítva a makkjára.
Gabe hangosan felnyögött és belemarkolt a hajába. Mia magában elmosolyodott. Hiába, Gabe nem bírta sokáig a tétlenséget. De Mia egyáltalán nem bánta. Szerette, ahogy a hajába túr, és az ujjai követelőzőn belegabalyodnak a tincsekbe.
De még mindig hagyta, hogy ő vezessen. Nem nyomta rá a fejét a farkára, csak markolta a haját, mintha muszáj lenne hozzáérnie, különben megőrül.
Mia újra végigszopta a farkát. A vaskos, hosszú hímvessző nedvesen csillogott a nyálától.
– Szent ég! – zihálta Gabe.
– A mindenségit, Mia! Ez az, bébi! Vedd be tövig! Imádom, amikor a torkod ráfeszül a faszomra.
Mia újra mélyen a szájába vette, míg az orra el nem érte Gabe hasát, majd elégedetten hümmögött, megrezegtetve a garatját. Gabe belekapaszkodott hajába, a felsőteste felemelkedett, és Mia érezte, ahogy a felajzottságtól megfeszülnek az izmai.
Mikor elfogyott a levegője, hagyta, hogy a farka lassan kicsússzon a szájából. Mélyeket lélegzett, megmarkolta a várakozón ágaskodó falloszt, és elkezdte húzogatni rajta a bőrt. Gabe arcát nézte, miközben a keze fel-le siklott kemény farkán.
Sötétkék szeme párásán ragyogott, a vágytól és az elégedettségtől fűtve. Látszott, mennyire élvezi, amit csinál vele. Mia elmosolyodott, majd előrébb csúszott, és szétterpesztett lábakkal elhelyezkedett a combtövénél.
Aztán felemelte a csípőjét, a hüvelyének szegezte a farkát, és egy mozdulattal tövig beleült. Gabe felnyögött. Megragadta a csípőjét, miközben Mia elhelyezkedett rajta.
– Istenem, de szép vagy! – bukott ki belőle, miközben sóvárgó tekintete végigsiklott Mián. Elengedte Mia csípőjét, és a kezébe vette a mellét. A tenyerével gyúrta, és hüvelykujjaival a hegyes bimbókon körözött.
Ez már nem Miáról szólt. Nem mintha nem élvezte volna ő is a helyzetet, de mindez csakis Gabe-nek szólt.
Meg akarta hódítani. Elcsábítani és végleg lefegyverezni, hogy többé eszébe se jusson egy másik férfinak vagy bárkinek is átengedni. Sóhajtott, majd hátravetette a fejét, hogy a haja a hátára hulljon. Lassan ringatni kezdte a csípőjét, előre-hátra és fel-le mozogva. Érezte a férfi testéből sugárzó felajzottságot. Látta, hogy megfeszül az álla, és kitágulnak az orrlyukai. Gabe behunyta a szemét.
– Nézz rám! – mondta ki a parancsot, amelyet Gabe már oly sokszor adott neki.
– Látni akarom a szemed, mikor elmész.
Gabe szeme kipattant. Pupillái kitágultak az izgatottságtól, és szaporán vette a levegőt, de nem vette le a szemét Miáról.
– Érted bármit, bébi.
Miát határtalan boldogság töltötte el. Elégedetten sóhajtott, és hüvelyét elárasztotta a nedvesség. Gyorsabban és határozottabban kezdett mozogni, hogy egyre közelebb juttassa Gabe-et a csúcshoz. A férfi állkapcsa előreugrott, a tekintete elhomályosult, és érthetetlen szavakat mormolt. Mia az arcát nézte, mikor elélvezett. Már azelőtt látta a szemében, hogy belelövellt volna. Figyelte,
ahogy szemét lángba borítja a szenvedély, és egy
pillanatra kikapcsol a tudata. Aztán megragadta Mia derekát, és olyan erővel
nyomta bele az ujjait, hogy egész biztosan nyomot hagytak a bőrén.Egyik kezét lecsúsztatta Mia lába közé és simogatni kezdte a csiklóját, miközben Mia meglovagolta.
Amikor Mia kezdte volna behunyni a szemét, Gabe most először szigorúan rászólt.
– Nézz rám, Mia! Rajtam legyen a szemed, mikor elélvezel.
Mia a szemébe nézett. Közeledett a csúcsra, a kéj egyre elsöprőbb erővel ragadta magával, és szinte önkívületben mozgott rajta. Most Gabe-en volt a sor, hogy higgadt maradjon, és biztos támaszt nyújtson neki.
Rányomta az ujját a csiklójára, amitől Miának végleg elszállt az agya. Annyi ereje sem maradt, hogy egyenesen tartsa magát, miközben a gyönyör átjárta a testét. A mellkasa hátrafeszült, majd előrezuhant. Gabe átölelte és a mellkasához szorította, mialatt az orgazmus viharos, vad hullámaitól rázkódott.
Gabe magához ölelte Mia pihegő testét, és azon gondolkodott, mit is élt át az előbb. Áhítatot és meghatottságot érzett. De legfőképp hálás volt.
Nem tudta volna szavakkal leírni, mit tett érte Mia. Szeretkezett vele. Még mindig bízott benne, annak dacára, amit elkövetett ellene, és önzetlenül átadta magát neki.
Csodálta a nőt, akit a karjában tartott. És olyan vadul akarta birtokolni, hogy még ő sem érte fel ésszel. Gyűlölte magát azért, amit tett. De Mia nem gyűlölte, és ezt alig tudta felfogni.
Azt a részét érintette meg, amelyről Gabe azt hitte, hozzáférhetetlen. Hiszen évek óta zsarnokian őrködött fölötte. Mia azonban olyan könnyedén és magától értetődően hatolt be a szívébe, mintha mindig is oda tartozott volna.
A legjobban maga a felismerés döbbentette meg, hogy Mia már az élete része volt.